Az illóolajokat többféle módon alkalmazhatjuk: belégzés, azaz inhaláció által aromaterápiás céllal, bőrön keresztül masszázs illetve fürdő révén, valamint szájon át, belsőleg alkalmazva. Az alábbiákban sorra vesszük, mit mondanak a kutatások az egyes alkalmazási formákról.
Belégzés (aromaterápia)
Az illóolaj párologtatása vagy közvetlen belélegzése során az illatmolekulák az orron át a szaglóreceptorokat stimulálják, és jelzést küldenek az agy limbikus rendszerének, amely az érzelmekért, hangulatért felelős terület. Ezáltal bizonyos illatok nyugtató, stresszcsökkentő hatással bírnak.
Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy például a narancs illóolajának inhalálása csökkentette a szorongást szülő nőknél, illetve a levendula aroma belélegzése jelentősen csökkenti a szervezet stresszhormon (kortizol) szintjét és támogatja a nyugalmi állapotot. A belélegzett illóolaj kis mennyiségben a tüdőn át is bejuthat a vérkeringésbe, ám a fő hatása a szaglórendszeren keresztül az idegrendszer modulálása. Számos kísérlet igazolja, hogy az aromaterápia enyhítheti a szorongást, depressziós tüneteket és fájdalomérzetet. Például egy metaanalízis szerint az aromaterápia – kiegészítő kezelésként – csökkentheti a szülés utáni depresszió tüneteit, illetve a vajúdás alatti szorongást és fájdalmat is mérsékelte.
Bár a pontos mechanizmus nem teljesen tisztázott, kutatók azt feltételezik, hogy egyes illóolajok belégzése csökkenti a stresszhormonokat és növeli a test természetes „jó közérzet” hormonjait (pl. szerotonin), így csökken a fájdalomérzet és javul a hangulat. Fontos azonban kiemelni, hogy az aromaterápia hatása egyénenként eltérő lehet, és inkább a közérzet javításában, semmint konkrét betegségek gyógyításában mutatkozik meg. [1,2,3]
Bőrön át, helyi alkalmazás
Az illóolajokat gyakran alkalmazzák masszázsolajba, krémekbe vagy fürdővízbe keverve. A bőrrel érintkezve részben felszívódhatnak a hajszálereken keresztül és kis mennyiségben bejuthatnak a vérkeringésbe. Helyileg alkalmazva egyes illóolajok gyulladáscsökkentő vagy fertőtlenítő hatásúak – például a teafaolaj jól ismert antibakteriális, gombaellenes hatásáról ismert.
Masszázs során, a dörzsölés fokozza a bőr vérellátását, így az illóolajok hatóanyagai még könnyebben beszívódnak. Továbbá a masszázs relaxáló hatása szinergiában van az olaj illatának nyugtató vagy épp élénkítő hatásával. Ennek az alkalmazási formának az egyik előnye, hogy a kívánt területre koncentrálható a hatás (például enyhíthetjük a fejfájást, ha borsmentaolajjal kevert krémet kenünk a halántékunkhoz.
Ugyanakkor tudni kell, hogy a bőrön át alkalmazott illóolaj hatása sokszor részben inhalatív is (hiszen fürdő vagy masszázs közben is érezzük az illatát, ami már önmagában hat a limbikus rendszerre). Fontos, hogy a tiszta illóolajat soha ne alkalmazzuk közvetlenül nagy felületen hígítatlan formában a bőrön, mivel irritációt vagy allergiás reakciót válthat ki. [4]
Szájon át, belsőleges alkalmazás
Az illóolajok belső használata a legkevésbé ajánlott és legkockázatosabb mód, hacsak nem orvosi vagy gyógyszerészeti felügyelettel történik. Mivel az illóolajok nagyon koncentráltak, akár cseppnyi mennyiségben is toxikusak lehetnek bizonyos növények esetén, ha lenyeljük őket.
A belső alkalmazásnak megvan a helye a gyógyászatban (például az enteroszolvens borsmentaolaj kapszula orvosilag elfogadott kezelési mód az irritábilis bélszindróma bizonyos eseteiben, kihasználva a borsmenta simaizom-görcsoldó hatását a bélrendszerben). Továbbá léteznek bizonyos illóolajokból készült gyógyszerek és étrend-kiegészítők (pl. köhögéscsillapító szirupok eukaliptuszolajjal).
Az illóolajok lenyelése esetén az anyagok gyorsan felszívódnak a nyálkahártyán és a gyomor-bél traktuson át, így az egész szervezetre kiterjedő hatást válthatnak ki. A nem ellenőrzött orális használat veszélyes: például már 5 ml feletti adagban mérgező lehet a szegfűszegolaj a benne található eugenol májkárosító hatása miatt. [4]
Terhesség alatt különösen tilos orvosi jóváhagyás nélkül illóolajat fogyasztani, mert egyes olajok vetélést vagy fejlődési rendellenességet okozhatnak. Összességében a belsőleges alkalmazást inkább hagyjuk a szakemberekre; a hétköznapi felhasználásban az aromaterápia és a bőrön át való alkalmazás biztonságosabb és elterjedtebb módszerek.
Források:
1. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC4700683/
2. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5192342/
3. https://publish.kne-publishing.com/index.php/JFRH/article/view/11970
4. https://uniquescientificpublishers.com/wp-content/uploads/2024/essential-oils/261-268.pdf
